§ 10 §

- Rowson, mégis mi a szart csinálsz itt? - kérdeztem ismételten,  amíg lassan feltápászkodtam, és leporoltam mindenemet. Kócos hajamat hátradobtam, és úgy figyeltem az előttem álló fiú fekete szemeibe. Mindene fekete volt, haja az arcába fésülve, szeme kissé kihúzva fekete szemceruzával. Eddig nem vettem észre, de számtalan piercingje volt: az orrában, szájában, fülében, és még a szemöldökénél is. Ha nem ismerném, akkor visítva rohannék el innen.

- Jesse Peterson szomszédja vagyok. Elég könnyű volt rájönnöm, hogy valami nem stimmel, amikor kirontottál a házából a pólójában, és gyalog indultál el egy baromi hosszú útra - rántott vállat nemtörődöm stílusban. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Ezek szerint mindent tudsz? - kérdeztem leplezetlen félelemmel. Nem tudom, hogy ha ez kiderül, milyen csapás lenne Jesse számára.

- Matt, nem kell Sherlockot játszani ahhoz hogy egy épeszű következtetést levonjak - válaszolta a szemét forgatva.

- Rowson, van nevem is.

- Már az elején tudtam. Máshogy nézett rád órán mint a többi diákjára. Te meg máshogy néztél rá. Mintha nem is a tanárod lenne - hagyta figyelmen kívül a bejelentésemet, és elkezdte a földön heverő, nedves leveleket rugdosni a fekete bakancsával.

- De a tanárom - mondtam határozottan.

Egy újabb szemforgatással jutalmazott.

- Én meg 6 lábon járó unikornis vagyok egy szivárványfelhővel a fejem felett virágkoszorúval a hajamban - mondta, mire akaratlanul is elnevettem magam. Teljes feketében lévő emós srác, ahogy ezeket a szavakat kiejti a száján... Felejthetetlen élmény.

- Amúgy ne forgasd a szemed annyiszor. Fennakad - nevettem el magam, mire az ő arcán is megjelent egy aprócska mosoly.

- Matt, nem vicces tanárral kavarni. Vizsgánk lesz, és nem csak ő lesz a vizsgáztató tanár. Első ízben lebuktok, neked nem lesz meg a tanfolyamod, Mr. Petersonnak meg nem lesz állása. Sok mindent nem tudsz még róla - sóhajtott fel, majd leült az avarba. Én is leereszkedtem vele szemben, és szavak nélkül hallgattam.

- Jesse Peterson bonyolult eset - sóhajtott, és a hajába túrt.

- Zsenikém. Erre már rájöttem - mutattam magamra, ahogy épp most is az erdő közepén ülök, Jesse pólójában és boxerében, bár az utóbbit Rowson nem tudja.

- Mivel Mr. Peterson a szomszédom, ezért hallok, látok, és tudok dolgokat - mondta mélyen a szemembe nézve. Minden sértés, beszólás lepereg róla.

- Hallgatlak - készültem fel a legrosszabbakra.

- Zűrös a múltja - mondta, majd tartott egy kis szünetet - De ne hidd azt hogy te vagy az első diákja akire szemet vetett - sokkolt le egyből. Tátott szájjal néztem az arcát. Reméltem hogy Richard Rowson csak viccelődik velem.

- Részleteket tudsz? - kérdeztem, miközben a hangom megremegett.

- Tavaly történt. Ő 33 éves volt, a diákja 24, annyi mint most én. Véletlenül gabalyodtak össze egy tanévzáró buli után, ami a tanfolyam elvégzése után szokott lenni. Addig csak finoman szemezgettek, néha néha a kelleténél többször érintette meg Mr. Peterson Kenzie hátát, kezét, haját. Aztán azon a bulin... - nyelt egyet, mintha csak undorodna.

- Te ezekről honnan tudsz? - kérdeztem döbbenten, a témába abszolút nem vágóan.

- Fejlődni akarok, ezért tavaly amikor 4-esre tettem le a vizsgát, úgy döntöttem hogy évet ismételek - jelentette ki mosolyogva.

- Oké, bocsi, vissza a témához.

- Szóval azon a bulin... Ők lefeküdtek - mondta, de éreztem hogy ez a sztorinak csak a fele, a másik felét elhallgatja.

- Úgy érzem hogy van tovább... - sóhajtottam, de közben a gyomrom hatalmas görcsben volt.

- Igen. Több részlet is van még. A parti egy iskola tornatermében volt, amit kibéreltünk. Tele volt lufikkal, fényekkel, ugyanakkor csak páran voltunk, nagyjából húszan. Kenzie meg Jesse... - akadt el ismét, én meg már lerágtam az össze körmömet.

- Mondd már! - rivalltam rá.

- De nekem ez olyan kényelmetlen téma! Szóval, félig-meddig nyilvánosan dugtak. Igazából Jesse elvitte Kenziet a tornaterem végén lévő mosdóba,  és ott, csinálták.... - suttogta a végét, mire a számhoz kaptam a kezemet. Egyszerre lett hányingerem és sírhatnékom. Ez nem Jesse. Nem lehet igaz.

- Ebből egyszerre több probléma is indult. Első az volt, hogy pletykák indultak... Hát, hogy mondjam, mindenki őket hallgatta.  Szóval a buli kicsit felborult... - mondta, én pedig próbáltam visszafolytani az öklendezésemet. -  Másnap már minden ettől hemzsegett. Aztán miután lecsengett, jött az újabb csapás: Kenzie terhes lett. Gyereket várt, méghozzá Mr. Petersontól. Kenzie el akarta vetetni, de Jesse nem engedte. Megegyeztek abban hogy megtartják, de ők nem maradtak együtt. Nem nagyon voltak egy hullámhosszon, folyton csak veszekedtek. De Maggie Peterson megszületett 2016 januárjában, ám a dolgok mégsem úgy alakultak ahogy tervezték, ugyanis Kenzie lelépett a kisgyerekkel Európába, rögtön a születése után, így Mr. Peterson már több fél éve nem látta a lányát.

És akkor minden leesett. A tetoválás. A lánya. Január, 2016. Az a sok "Nem kéne ezt csinálnunk", és hasonlók... Belül összeomlottam. Nem ezt a képet képzeltem el Jesseről. Én ilyet nem gondoltam volna. Lánya van... Gyereke van, és rettentő bonyolult élete, rossz múltja... Bennem pedig egy világ omlott össze. Nem volt velem őszinte, és már nem tudom mit gondoljak róla.

Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, és azt követte a többi. Rowson közelebb jött, és átölelt. Ölébe húzott, és gyengéden ringatni kezdett, míg én csak sírtam.

- Sajnálom hogy tőlem kellett megtudnod - suttogta, és a fejemre támasztotta az állát. Így ültünk egy darabig, majd eleredt az eső. Egy darabig nem zavart minket, aztán egyre rosszabb lett a helyzet.

- Gyere át hozzám - mondta óvatosan, majd felálltunk, és elkezdtünk ráérősen sétálni a háza felé, ami Jesse épülete mellett volt. Nem számítottam arra, hogy kint lesz, de pechünkre pont akkor pakolta ki a postaládát. Szájában egy szál cigi lógott, vizes haját fél kézzel hátrasöpörte. Fehér pólója tiszta víz volt, így az összes kockája és izma látszódott. Igyekeztem nem rá koncentrálni, egészen addig amíg mellette el nem haladtunk. Láttam a tegnapi lila foltot is a nyakán.

Amint észrevett, szemén döbbenet, értetlenség futott át, majd Rowsonra terelődött a tekintete, és újabb száz érzés cikázott át rajta. Ijedten kapcsolódott újra össze a tekintetünk, de bennem háromféle érzés tombolt. Az egyik, hogy maradjak távol tőle, tudom mit hallottam Rowsontól, és hogy mi történt, mi volt a múltja. Újra elémkerült a kép, ahogy kiéhezve falják egymást, Jesse letolja a nadrágját, levetkőzteti Kenziet, és nyilvánosan csinálják vagy 20 ember előtt, hangosan, nyögve, visítozva. Undorítónak gondoltam. Második érzés az a düh volt, hogy nem volt velem őszinte, és ismét kitett a házából.

Harmadik pedig a vágy. Vágytam rá, akartam őt, és vonzott. Talán szerelmes lettem belé. Nem tudom. Viszont most a józan eszembe hallgattam:

Elkaptam a tekintetemet, és követtem Rowsont a szomszédba, nem nézve hátra Jesse döbbent arckifejezésére.