§ Prológus §

Anyám mindig is mondta, hogy épp ideje lenne elmennem, és a rajztehetségemet a határokig, és azokon túl feszegetni, mivel van bennem valahol tehetség. Legalábbis egyesek ezt állították.

Túl az érettségin, a tizenkilencedik életévem idejét töltve, elhatároztam, hogy elmegyek, és megtanulok rendesen festeni és rajzolni, elsajátítom a technikai részleteket, és töretlen precizitással haladok tovább az utamon. Délutánjaimat rajz és festő tanfolyamok kutatásával töltöttem, míg végül egy ragadta meg igazán a figyelmemet.

Jesse Peterson tanfolyama ~

Mindnekit tárt karokkal várunk: lehet az illető ügyetlen, béna, tehetségtelen, haszontalan, illetve szép, okos, magabiztos, ügyes, vagy az összes keverve, hisz nem minden fekete és fehér. 18-30 éves korosztályig, nők és férfiak egyaránt részt vehetnek a tanfolyamon. Eszközöket mi biztosítjuk. Nem fog csalódni.

Igazából teljesen lényegre törő szöveg, de mégis megfogott a határozottság, és a megfogalmazás. Másnap jelentkeztem is a tanfolyamra, ahol ha jól tudom összesen hatan leszünk, mivel Mr. Peterson kis kurzusokat indít. Én voltam az utolsó jelentkező, aminek rettenetesen örültem, hogy még befértem.

Anyuval élek Virginiában, egy kis faluban, egy egyszerű, egyszintes, fehér házban zöld zsalukkal és sok sok fehér muskátlival. Testvérem nincs, apám 2 éve tüdőrákban meghalt. Nehéz, sőt, pokoli nehéz volt feldolgozni, de az idő múlásával az ember megpróbál túllépni, és hagyni, hadd folyjon tovább az élete. Apám emlékére egy lótuszvirágot tetováltattam a hátamra, hogy még eggyel több emlék és jelkép legyen, ami őt képviseli. Hisz kiskoromban, ő vitt ki engem minden szombaton a közeli tóhoz, ahol leültünk a padra, és néztük a vízen a különböző virágokat. A lótuszvirágok mocsaras, saras helyeken a semmiből nőttek ki, és gyönyörű virágok lettek belőlük. Már kicsiként is csillogó szemekkel néztem, milyen csodás az egész. Amikor a Művészeti Egyetemre jelentkeztem, vagyis az University Of Art Virginiara (diákoknak csak UOAV), akkor a portfóliómat a lótuszvirágokból készítettem.

És most itt tartok. Előttem áll a jövőm, bent vagyok az UOAV -n, és megyek, tovább bontogatom a szárnyaimat a festés és rajzolás témakörében.

Ez lennék én. Lola Grace Matt, és a saját kis világom, amiből én akarok kijönni a végén győztesnek.